Bár tudom, nagyon sok diétás sütirecept fellelhető a neten, nekem is van nagyon kedves bloggerkolleginám, aki ezen a területen kimondottan erős (Ritára gondolok), mégis, úgy látom, végig kell járnom a saját utamat, és szép lassan valóban elérek oda, hogy kiiktatom étrendünkből a fehér liszteket és a finomított cukrot – legalábbis nagyjából. Noha agyban már régóta tudom, hogy ezek egészségtelenek, mégis, mivel olyan eszméletlen drága a helyettesítésük, sokszor “megfeledkeztem” róla. Mert rendben van, hogy a nyírfacukor jó, de ha egyszer közel 3000 forint kilója??? Hogy a túróba tudja azt megfizetni egy átlag mai magyar család?
Nehezen.
A megoldás az, hogy ki kell zárni a gondolkodásunkból a fehér cukrot. Mintha nem is lenne. Nagyon sok baj és betegség okozója, az elmúlt napokban kicsit jobban utánakutattam, és megdöbbentett, hogy a neten mennyi adat található, amelyeknek ha csak a fele igaz, már nem is értem, miért nem kötelező ráírni a cukroszacskóra ugyanúgy, mint a cigisdobozra, hogy SÚLYOSAN KÁROSÍTJA AZ EGÉSZSÉGET!
És most légyszi, senki ne jöjjön azzal a demagóg szöveggel, hogy valamiben meg kell halni. Persze, meg. De én úgy szeretnék, ahogy anyai nagypapám: miután kapált a szőlőben, este lefeküdt, aztán, úgy álmában, örökre elaludt.
Így kell meghalni (ne a kapálásra fókuszáljatok).
Nem kemoterápiák sorozata után, meggyötörten, emberi méltóságtól megfosztva. Jó, persze, tudom, nem a cukor a felelős mindenért, de higgyétek el, ha csak a fehér lisztet és a finomított cukrot kiiktatnánk úgy nagy általánosságban az étrendünkből, már sokkal egészségesebb társadalomban élnénk. Mi magyarok különösen sok szénhidrátot fogyasztunk, nemzeti ételeink kihagyhatatlan részei, éppen ezért nem mindegy, milyenek.
Ez egy olyan süti, amit jó szívvel ajánlok kipróbálásra. Különlegessége, hogy a teljes őrlésű liszt közel 20 százalékát pattogatott amaránttal váltottam ki.
Az amarántnak egyébként csodás magyar neve van: disznóparéj. Bizonyára nem véletlenül maradnak inkább a latin elnevezésnél, az olyan előkelően hangzik, mint valami drágakő. Állítólag már 5-6 ezer évvel ezelőtt kenyérgabonaként termesztették, de aztán hosszú időre az ismeretlenség homályába süllyedt – Dél- és Közép-Amerikát kivéve. Az Egyesült Államokban a ’70-es évektől kezdték újra felfedezni, még egy, a termesztést koordináló amaránt centrumot is létrehoztak. Kiderült ugyanis, hogy hihetetlenül gazdag beltartalmi értékekkel bíró gabonáról van szó: kiválóan hasznosuló, rendkívül magas fehérjetartalma van. 100 g amarántban 230 mg kalcium, 270 mg magnézium és 10 mg vas található, ami elképesztően jó.
A pattogatott amarántnak enyhe pörkölt íze van, kicsit emlékeztet a pattogatott kukoricára, és fogyasztható csak úgy, joghurtba, müzlibe keverve, de akár krémleves is készíthető belőle.
Nekem ez az első sütési kísérletem az amaránttal, engem meg is győzött.
![]()
Szeretném megjegyezni, nem vetek követ arra, aki azt mondja, márpedig ő cukorral készíti akkor is, mert ennyi belefér. Ebben az esetben a xilit mennyiségére számoljon rá kb. még 40%-ot, úgy jó lesz.
Hozzávalók (az alapanyagokat úgy számoltam ki, hogy pontosan elég a tészta a 25 cm átmérőjű piteformába):
15 dkg teljes őrlésű tönkölyliszt
3 dkg pattogatott amaránt
1 ek xilit
fél kk só
8 dkg vaj
1 tojás
40 dkg gyümölcs vegyesen (pl. szeder, sárga- és őszibarack)
1 nagy pohár (430 g) görög joghurt
2 tojás
4 dkg étkezési keményítő
8 dkg xilit
![]()
A lisztet, az amarántot, a sót és a xilitet összekeverem egy tálban. Beledobom a kockákra vágott vajat, és összemorzsolom a száraz anyagokkal (de nem elolvasztom). Hozzáadom a tojást,és összegyúrom a tésztát, majd fél órára hűtőbe teszem.
![]()
Az idő elteltével előveszem a tésztát (egyúttal előmelegítem a sütőt légkeverésen 180 fokra, alsó-felső sütéssel 190-re). Kinyújtom (kicsit jobban törik, mint a sima lisztes tészta, de a formában ezt ki tudjuk igazítani), és szépen elhelyezem a formában. Belerakom a megmosott, megtisztított gyümölcsdarabokat, majd gyorsan összekeverem a joghurtot a tojásokkal, a keményítővel és a xilittel, és a gyümölcsökre öntöm. Mehet a sütőbe kb. 30 percre. Ha lejár az idő, kapcsoljuk le a sütőt, majd 5 perc múlva vegyük ki a sütit, és mielőtt felvágnánk, várjuk meg, hogy kihűljön (ez a dolog legnehezebb része).
Hát ez volt az a süti, amiből Bálint “véletlenül” négy szeletet megevett.
Nehezen.
A megoldás az, hogy ki kell zárni a gondolkodásunkból a fehér cukrot. Mintha nem is lenne. Nagyon sok baj és betegség okozója, az elmúlt napokban kicsit jobban utánakutattam, és megdöbbentett, hogy a neten mennyi adat található, amelyeknek ha csak a fele igaz, már nem is értem, miért nem kötelező ráírni a cukroszacskóra ugyanúgy, mint a cigisdobozra, hogy SÚLYOSAN KÁROSÍTJA AZ EGÉSZSÉGET!
És most légyszi, senki ne jöjjön azzal a demagóg szöveggel, hogy valamiben meg kell halni. Persze, meg. De én úgy szeretnék, ahogy anyai nagypapám: miután kapált a szőlőben, este lefeküdt, aztán, úgy álmában, örökre elaludt.
Így kell meghalni (ne a kapálásra fókuszáljatok).
Nem kemoterápiák sorozata után, meggyötörten, emberi méltóságtól megfosztva. Jó, persze, tudom, nem a cukor a felelős mindenért, de higgyétek el, ha csak a fehér lisztet és a finomított cukrot kiiktatnánk úgy nagy általánosságban az étrendünkből, már sokkal egészségesebb társadalomban élnénk. Mi magyarok különösen sok szénhidrátot fogyasztunk, nemzeti ételeink kihagyhatatlan részei, éppen ezért nem mindegy, milyenek.
Ez egy olyan süti, amit jó szívvel ajánlok kipróbálásra. Különlegessége, hogy a teljes őrlésű liszt közel 20 százalékát pattogatott amaránttal váltottam ki.
Az amarántnak egyébként csodás magyar neve van: disznóparéj. Bizonyára nem véletlenül maradnak inkább a latin elnevezésnél, az olyan előkelően hangzik, mint valami drágakő. Állítólag már 5-6 ezer évvel ezelőtt kenyérgabonaként termesztették, de aztán hosszú időre az ismeretlenség homályába süllyedt – Dél- és Közép-Amerikát kivéve. Az Egyesült Államokban a ’70-es évektől kezdték újra felfedezni, még egy, a termesztést koordináló amaránt centrumot is létrehoztak. Kiderült ugyanis, hogy hihetetlenül gazdag beltartalmi értékekkel bíró gabonáról van szó: kiválóan hasznosuló, rendkívül magas fehérjetartalma van. 100 g amarántban 230 mg kalcium, 270 mg magnézium és 10 mg vas található, ami elképesztően jó.
A pattogatott amarántnak enyhe pörkölt íze van, kicsit emlékeztet a pattogatott kukoricára, és fogyasztható csak úgy, joghurtba, müzlibe keverve, de akár krémleves is készíthető belőle.
Nekem ez az első sütési kísérletem az amaránttal, engem meg is győzött.
Szeretném megjegyezni, nem vetek követ arra, aki azt mondja, márpedig ő cukorral készíti akkor is, mert ennyi belefér. Ebben az esetben a xilit mennyiségére számoljon rá kb. még 40%-ot, úgy jó lesz.
Hozzávalók (az alapanyagokat úgy számoltam ki, hogy pontosan elég a tészta a 25 cm átmérőjű piteformába):
15 dkg teljes őrlésű tönkölyliszt
3 dkg pattogatott amaránt
1 ek xilit
fél kk só
8 dkg vaj
1 tojás
40 dkg gyümölcs vegyesen (pl. szeder, sárga- és őszibarack)
1 nagy pohár (430 g) görög joghurt
2 tojás
4 dkg étkezési keményítő
8 dkg xilit
A lisztet, az amarántot, a sót és a xilitet összekeverem egy tálban. Beledobom a kockákra vágott vajat, és összemorzsolom a száraz anyagokkal (de nem elolvasztom). Hozzáadom a tojást,és összegyúrom a tésztát, majd fél órára hűtőbe teszem.
Az idő elteltével előveszem a tésztát (egyúttal előmelegítem a sütőt légkeverésen 180 fokra, alsó-felső sütéssel 190-re). Kinyújtom (kicsit jobban törik, mint a sima lisztes tészta, de a formában ezt ki tudjuk igazítani), és szépen elhelyezem a formában. Belerakom a megmosott, megtisztított gyümölcsdarabokat, majd gyorsan összekeverem a joghurtot a tojásokkal, a keményítővel és a xilittel, és a gyümölcsökre öntöm. Mehet a sütőbe kb. 30 percre. Ha lejár az idő, kapcsoljuk le a sütőt, majd 5 perc múlva vegyük ki a sütit, és mielőtt felvágnánk, várjuk meg, hogy kihűljön (ez a dolog legnehezebb része).
Hát ez volt az a süti, amiből Bálint “véletlenül” négy szeletet megevett.